Címkék: oktatáspolitika

Nem várt lendülettel látott hozzá a közoktatás átalakításához a Hoffmann Rózsa nevével fémjelzett új oktatási kormányzat. Úgy tűnik, hogy egyelőre a vitatottabb intézkedések és megnyilvánulások sem váltanak ki komolyabb ellenállást. A tanévkezdés környékén megfogalmazott véleményekből, kritikákból válogattunk.

Reformok és filléres gondokkal küszködő tanárok (Népszabadság, 2010. szeptember 8.)

– Nagy reformokat nem lehet végrehajtani filléres anyagi gondokkal küszködő pedagógusokkal – mondja Galló Istvánné, az ötvenezer pedagógust tömörítő Pedagógusok Szakszervezetének elnöke, akinek múlt heti béremelési követeléseire Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár egyebek mellett az „ostoba” jelzővel reagált.

[…]

– Ma a magyar pedagógusátlagkereset bruttó 160 ezer forint, ami nettó 100 ezer forintot jelent. Az EU-ban a tanári átlagkereset kétezer euró, azaz úgy 560 ezer forint. Azt szeretnénk, ha a kormányzati ciklus végére a magyar pedagógusok átlagkeresete megközelítené az EU-s átlag 60 százalékát, azaz elérné a 330 ezer forintos szintet. Az évenkénti, inflációt meghaladó tízszázalékos béremeléssel és a pótlékok növelésével ez elérhető. Ezen a kívánságon sokan felhorkannak, holott állandóan azt halljuk, milyen nagy szükség van a közoktatás színvonalának emelésére. Ha fontos a közoktatás, akkor egy huszárvágással azt kell mondani: bármilyen sanyarú is a gazdasági helyzet, erre kell költeni, mert ez hosszú távon megtérül. Nagy reformokat nem lehet végrehajtani filléres anyagi gondokkal küszködő pedagógusokkal.

[…]

– Egy központi bérfinanszírozás nagy valószínűséggel központi létszámgazdálkodást is jelentene. Azaz a központban határoznák meg, hogy egy adott iskolában hány embert kell foglalkoztatni. Márpedig nem biztos, hogy a Szalay utcából figyelemmel tudják kísérni a helyi sajátosságokat és igényeket. Félő, hogy apadó tanulólétszám esetén azonnal csökkentenék a tanári státusokat is, így ez akár pedagóguselbocsátáshoz is vezethet. De nem volna szükség központi bérfinanszírozásra, ha az egy csoportra szánt 2 millió 350 ezer forintos állami támogatást fölemelnék 3 millió 350 ezer forintra, és ezt az összeget kizárólag a pedagógusok és a segítő alkalmazottak bérére használhatná föl az önkormányzat. Pluszforrások nélkül a központi bérfi nanszírozás sem fogja tudni megoldani a problémákat.

Nemzeti együttműködés a Fidesz nélkül (Figyelőnet, 2010. szeptember 7.)

Az új közoktatási és felsőoktatási törvények kidolgozására szinte csak egyházi iskolákhoz kötődő szakembereket kért fel Hoffmann Rózsa, a bizottságokból még a fideszes oktatáspolitikusok is hiányoztak - tudta meg a FigyelőNet. Az elkészült vitaanyag szerint az egyetemek gazdasági társaságot alapíthatnának, az általános iskolákban pedig ellenszocializáció zajlana.

A közoktatási és a felsőoktatási törvény stratégiáját meghatározni hivatott vitaanyagok - információink szerint augusztus elején, Piliscsabán, egy egyhetes, kvázi titokban szervezett találkozón – már elkészültek. A szerkesztőségünk birtokába jutott dokumentumok szerint a közoktatási törvény szemléletét, jövőképét és tartalmát egy 43 oldalas, a felsőoktatásét egy mindössze 9 oldalas anyag készíti elő.

[…]

Hoffmann: „egy kicsit félreértés van” (Figyelőnet, 2010. sezptember 7.)

Az oktatási államtitkár cáfolta lapunk azon információját, hogy erősen felülreprezentáltak az egyházi iskolákhoz kötődő szakemberek az új oktatási törvények kidolgozását végző bizottságokban, és hogy a fideszes oktatáspolitikusok nem szólhattak bele e munkába. Elismerte viszont, hogy rosszul fogalmazott, amikor bohócnak nevezte a pedagógus-béremelést követelőket.

[…]

Horn Gábor: Az orwelli Rózsa, Hoffmann Rózsa (Népszabadság, 2010. szeptember 4.)

A magyar oktatás új úrnőjéről és urairól mindent elmondott az úgynevezett I. Nemzeti Tanévnyitó. Már a neve is szép: azt jelenti, hogy eddig valami plutokrata ámokfutás volt itt, kérem szépen, nem tanévek kezdődtek szeptemberben. Persze megértem én, hogy az előző kormányzati ciklusokhoz hoffmanni magaslatról nézve méltatlan a nemzet vagy akár a tanév fogalma. No de mi volt Klebelsberg Kunó idejében? Igaz, Klebelsberg eléggé el nem ítélhető módon nyitott volt a modernizációra, a nemzetközi trendekre.

[…]

„Nem a szülőknek, hanem az államnak kell megfelelni” – állítja az államtitkár, aki láthatóan nem érti a közszolgáltatás fogalmát, és persze nagyon is érti, hogy kié legyen az iskola: az általa képviselt politikai hatalomé. Azé, amelyik nem a gyermekekre tekint, hanem a lehetséges választói körre. Ez magyarázza többek között az eufemisztikusan „jóvátételnek” nevezett extra támogatást az egyházi iskoláknak. Azon intézményeknek, amelyek eddig is jóval több forráshoz jutottak, mint az önkormányzati vagy alapítványi iskolák. Így véget lehet vetni a világnézetileg semleges iskolai finanszírozásnak, és a középosztály gyermekeit orientálni lehet a városi egyházi gimnáziumokba.

Mindeközben egy apró lépés sem történt a szegregáció versus integráció problémájának kritikus és önkritikus körbejárására. Az elmúlt években olykor talán túlerőltettük az integrációt ott is, ahol ez nem volt életszerű, s ahol inkább kitűnően képzett, elhivatott pedagógusok odacsábítása lett volna a megoldás. Mindamellett ez ma a legfontosabb kérdés, és a szegregáció megakadályozása az oktatáspolitika igazi felelőssége. „Tetszik látni, mink még ma is ezek vagyunk, megesszük a dögöt. Már a paraszt, vagy az iparos régen nem eszi, de minket még ma is csak úgy tartanak, hogy megegyük a dögöt. Iskola kell nekünk kérem, hogy tanítsanak. Én most már tanulok, hogy a gyerekeimnek könyve van, tanulom” – mondja majd hetven éve Móricz novellájában a pérói vajda és – szégyenkezhetünk ezen bizony mindahányan –, a helyzet érdemben nem változott: olyan iskola, ahol azzal az odafordulással, igényességgel és türelemmel fogadják a roma gyerekeket, ahogy azt az elemi társadalmi méltányosság megkívánná, nem sok van.

Ám Hoffmann Rózsa tervei minden gyermeket sújtanak, nem pusztán a legelesettebbeket. Ha az általa elképzelt vízió megvalósul, visszatérünk Von Humboldt oktatási miliőjébe (biflázd, kisfiam, az unásig ismert adathalmazt, a minisztérium majd megküldi a jövő heti magolnivalót is!). S akkor újra széles körben igaz lesz a gyerekekre az amerikai pedagógus, Lane megfigyelése: „Nem azért utálja az iskolát, mert nem tud tanulni, hanem azért nem tud tanulni, mert utálja az iskolát.”

A szerző 2002-2008 között a MeH államtitkára volt

Pokorni: A gyerekek különfélék, nem kell egységes tanterv (Magyar Nemzet a TV2 nyomán, 2010. szeptember 3.)

Érdemes a nemzetközi tapasztalatot komolyan venni, van tanulnivalónk a határon túli, nyugat-európai vagy a tengerentúli oktatáspolitikától. Ezeket nem lehet persze kritikátlanul átvenni, a magyar társadalom szövetébe kell ezeket beilleszteni – mondta el pénteken a TV2 Mokka című műsorában Pokorni Zoltán, az oktatási bizottság elnöke.

A politikus hozzátette: ilyen például a szöveges értékelés problémája, melyet meg kell tartani, azonban hiba volt Magyar Bálint részéről, hogy betiltotta az osztályozást. Ugyanis ez az a kódrendszer, amelyet a szülők és a pedagógusok nagy része ismer. „Hasonló hiba lett volna, ha most a szöveges értékelést tiltottuk volna be” – hangsúlyozta Pokorni.

„Jó, ha a Toldit mindenki elolvassa”

A hagyományos értékekre való visszatérés kapcsán kifejtette, hogy van néhány olyan szimbolikus műalkotás, vers, amit jó, ha minden gyerek ismer, jó, ha a Toldit mindenki elolvassa, és nem lenne jó, ha ez kimaradhatna bármelyik gyerek tanulmányaiból.

Pokorni szerint nincs szükség egységes tantervre, mivel a gyermekek különfélék, s az a jó, ha minden iskolában minden típusú gyereknek megvan a neki szóló, az ő fejlődését legjobban szolgáló tankönyv. Ugyanakkor rengeteg színvonaltalan tankönyv látott napvilágot az elmúlt években, így a tankönyvek jóváhagyásának rendjét újra kell gondolni, szigorítani kell – tette hozzá.

Bízzuk rá nyugodtan az iskolákra, a tankönyvszerzőkre, hogy differenciáltan, a gyerekek igényeire szabottan fejlesszenek tankönyveket, mint állam, mint kormány azon őrködjünk, hogy ez jó színvonalú legyen. Ma nincs így, ma rossz színvonalú tankönyvek is vannak a piacon, ami megengedhetetlen – fogalmazott.

Bukás előtt az iskolakerülés büntetése (Herczog Mária a Klubrádióban, 2010. augusztus 30.)

A jogszabály pusztán arra jó, hogy egy csomó emberrel példát lehet statuálni, de attól még nem oldódik meg az alapprobléma - vélte Herczog Mária szociológus a Reggeli Gyorsban annak kapcsán, hogy ettől a tanévtől kezdve felfüggesztik a családi pótlékot, ha a gyerek az iskolából legalább 50 órát igazolatlanul hiányzik.

Attól, hogy kötelezik és felfüggesztik a családi pótlékot, és az iskoláztatási támogatás folyósítását, ez még nem oldja meg az alap-problémát. A törvény ugyanis nem foglakozik az okokkal - mondta Herczog Mária, aki szerint nem ez volt a jogalkotók célja. A gyerek attól még, hogy bent lesz az iskolában nem lesz motivált. Ha a többi eszköz nincsen kialakítva, akkor az egész törvény csak formális marad. (A törvény az első Orbán kormány idején egyszer már megbukott.)

A törvény végrehajtásához semmiféle érdemi, szakmai segítséget nem adott a kormány sem az iskoláknak, sem az önkormányzatoknak, se a szülőknek - tette hozzá.

Azokon a településeken, ahol a legsúlyosabb problémák vannak, ott a gyermekjóléti szolgálatok, olyan egyszemélyes vagy részmunkaidős kollégák dolgoznak, akik 6 települést látnak el, és mondjuk van 30 ilyen gyerek. Sem családgondozásra, sem másra nincs kapacitásuk. Ezt jól lehet kommunikálni, de az intézkedés feltételrendszere nincs kitalálva – hangsúlyozta Herczog Mária a Klubrádiónak.

[…]

Szüdi: Olvassa el mindenki a Harry Pottert is! (Klubrádió, 2010. augusztus 28.)

Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár különböző nyilatkozataiból elég nehéz kikövetkeztetni, hogy mi az Oktatási Minisztérium célja. Az, hogy vissza szeretnének térni egy tradicionális szabályozáshoz, az azt is jelentheti, hogy a mai törvényben benne lévő tanulói, szülői és pedagógusi jogok nem kerülnek be, mert ezek nem tradicionális hagyományok. A 1985 előtti törvényekben mindent az állam határoz meg, ha ez a tradíció, akkor ez elég szomorú dolog – mondta a Megbeszéljükben Szüdi János, volt közoktatási államtitkár.

[…]

• Becsengettek: megküzd-e János vitéz Harry Potterrel?