Címkék: lapszemle

A tanár osztályoz - így vagy úgy, ilyen vagy olyan szempontok alapján, jó szándékúan vagy elfogultan, és az osztályzat ellen fellebbezésnek helye nincs - írta Szunyogh Szabolcs a HVG-ben.

Talán az iskola az egyetlen olyan hatóság ma Magyarországon, amely folyamatosan, nagy tömegben hoz emberi sorsokról döntő ítéleteket úgy, hogy nem lehet ellene fellebbezni, a törvény kifejezetten megtagadja ezt a már a római jogban elismert lehetőséget. A tanár osztályoz - így vagy úgy, ilyen vagy olyan szempontok alapján, jó szándékúan vagy elfogultan, és az osztályzat (tárgyalt esetünkben az egyetemi felvételi pontszám) ellen fellebbezésnek helye nincs.

Annak ellenére sincs, hogy gyakori tapasztalat: a különböző iskolákban ugyanarra a teljesítményre különböző érdemjegyeket adnak. A nemzetközi és hazai tudás- és képességmérések eredménye köszönő viszonyban sincs az iskolai ötösökkel vagy kettesekkel. Az osztályzatok meghatározott módon számított átlagából kerekedik ki az a pontszám, amelyik eldönti, ki tanulhat tovább egyetemen, illetve a továbbtanulók közül ki az ingyenes és ki az önköltséges ágakon.

Jogi abszurdum az is, hogy nálunk az vizsgáztat, aki felkészít a vizsgára. Nem kell a pedagógusokról rosszindulatot, sértettséget, egyéni indítékot feltételezni, hogy az ember protestáljon ez ellen. Ötödször olvasom el a kéziratomat, és ötödször ugrik át a tekintetem a gépelési hiba fölött. A lektor, az ellenőr nem a bizalmatlanság megtestesülése, hanem a minőség iránti igényé. Ez az igény egyre több ágazatban érvényesül, kivéve az iskolát, ahol egy megcsontosodott gyakorlat szerint a szaktanár érettségiztet. És ha az eddig konzekvensen hármasra osztályzott diák ragyogó előadást tart az érettségi vizsgán, hiába érdemel csillagos ötöst, a tanárt fogva tartja korábbi értékítélete. Vagy önnön értékelését felülbírálva ötöst ad, és zavartan pislog, vagy addig nyúzza a maturandust, amíg az valamit rosszul tud, s akkor ki lehet egyezni egy négyesben...

Az oktatási kormányzatnak, a politikai kényszerpályák gravitációs terében végül is csak egy letompított reformra futotta az előző ciklusban, de legalább történt végre valami. Meghatározták az érettségi követelményeket, és - igaz, csak emelt szinten - független bizottság elé utalták a vizsgázókat. Ez a változtatás jelentős és nagy reform a korábbiak után. Más kérdés, hogy ennél sokszorta többre volna szükség, de azt nem lehet elvitatni, hogy a rendszerváltás óta először egy oktatási kormányzat végre megpróbálta átlépni az árnyékát, és ahelyett hogy az események nyomában kullogott volna, érdemi modernizációba kezdett. Ez elvezethet oda, hogy ne csak beszéljünk az alapvető emberi jogok tiszteletéről, hanem valóban tiszteletben tartsuk azokat.

Egy olyan iskolának lesz demokráciára nevelő hatása, amelyben a vizsgázó megkérdezheti majd, miért kapott hármast vagy négyest, ahol joga van az érdemi és meggyőző válaszhoz, ahol a fontos döntéseket is nyilvánosan és ellenőrizhetően hozzák meg. Hiszen amikor a vizsgakövetelmények sztenderdizálásáról, a mérés-értékelés modernizációjáról beszélünk, a nyilvánosságról és az ellenőrizhetőségről is szólunk, s arról, hogy alapvető közérdek a megkezdett liberális reformok folytatása. Még akkor is, ha a modernizációs kísérlet tavaly, a debütálásakor majdnem belebukott az emlékezetes tétellopási botrányba. Az idei - ráadásul drága - óvintézkedések viszont lényegüket tekintve ellentmondanak a reform eszmeiségének. Leplombált autókon viszik a tételeket a körzeti jegyző hivatalába, biztonsági tasakba csomagolják és titkosítják azokat. Aki megszegi ezt a titkot, bűntényt követ el, börtönbe zárható.

Az érettségi tételeket nem szolgálati titoknak kéne minősíteni, hanem ellenkezőleg, a megoldási kulcsokkal és értékelési szempontokkal együtt nyilvánosságra kellene hozni. Az érettségi napján elég lenne azt közölni, hogy a több száz tétel közül melyik a vizsgán megoldandó feladat, az irodalmi szemelvények közül melyik az elemzendő szöveg. Mi baj történhet? Semmi. Nyilvánvaló, hogy a diákok az összes tételt nem biflázhatják be, de megismerhetik a feladatokat, és megtanulhatják, miképp kell feladatot megoldani. Egyébként éppen erről szól a reform.