Címkék: lapszemle

Mit hoz magával az úgynevezett bolognai megegyezésen alapuló 3+2 éves felsőoktatási rendszer, amelyet az EU Amerikától vett kölcsön - tette fel a kérdést Ormos Mária az ÉS-ben.

Az európaiak és közöttük a magyarok büszkék a kultúrájukra. Büszkék az építészeti alkotásokra, a festészetre, az irodalomra, a zenére és azokra a tudományos és technikai sikerekre, amelyeknek évszázadokon át Európa volt a hazája.

Az eredmények különösen megsűrűsödtek abban az időben, midőn kibontakozott az ipari termelés, alakulni kezdett a polgári társadalom, majd szédítő fejlődés indult a gazdaság, a közlekedés, a kereskedés, a művészet és a tudomány minden területén. A továbbiakban e halmazatból csak a tanulás, oktatás, tudomány és a siker összefüggése kerül előtérbe. A kérdés, amelyet e cikkben szeretnék további beszélgetésre felkínálni, két elemből tevődik össze. Az első abban áll, hogy vajon a kapitalizmus váltotta-e ki a kulturális-tudományos felvirágzást, vagy éppen az európai kulturális sajátosságok alkották-e az egyik és talán a legfontosabb alapját a gazdasági és hatalmi felemelkedésnek? Előrebocsátom: a magam részéről azt gondolom, hogy a kettő interakcióban állt. A tudományos eredményekből mindenkor az hasznosult, amire a társadalom igényt tartott, ám a tudásalap és az eredmény alaposan befolyásolta a felhasználást, és új igényeket támasztott. A második kérdés a mára kialakult helyzetre irányul, és azt tartalmazza, hogy vajon az európai civilizáció megtartotta-e korábbi dinamizmusát, vagy - ellenkezőleg - a tudás és a kultúra adott állapota baljós jövőt ígér a kontinensnek...

Mit hoz magával az úgynevezett bolognai megegyezésen alapuló 3+2 éves felsőoktatási rendszer, amelyet az EU Amerikától vett kölcsön? Nem ismétlem el azokat a hátrányokat, amelyeket e rendszer állítólagos szülőhazájával kapcsolatban már leírtam, hanem csak az eltérésekre, valamint a pluszként jelentkező problémákra térek ki. Először is: az amerikai négy évet Bolognára hivatkozva Európában - hibásan - többnyire háromra cserélték, és mindenki tudja, aki valaha is tanított bármilyen szinten, hogy a három év nem azonos a néggyel.

Továbbá: az amerikai és az európai alaphelyzet között több nagy különbség áll fenn. Az egyik abban áll, hogy a széles és változatos amerikai munkaerőpiaccal szemben Európa egyetlen országában sem lehet hasonlóról beszélni, még ha az egyes országok fejlettségétől és nagyságától függően e téren nagy eltérések vannak is. Noha az európai országok az egységes munkaerőpiac kialakítására törekednek, ez a folyamat egyelőre nem realitás, hanem inkább csak remény. Míg az USA-ban van halvány remény arra, hogy a BA-papírral rendelkező fiatal szerez valamilyen gyenge színvonalú munkahelyet, erre Európában sokkal kevésbé esélyes. Ez az okirat ugyanis nem hatalmaz fel semmire. A bolti eladótól a fodrászon át a dadusig és a tanítóig másfajta képzést és oklevelet követelnek meg, olyasmit, amit a BA nem tartalmaz.

A kérdéshez hozzátartozik még, hogy Európa számos országában, így Magyarországon is, a bolognai szöveget félreértelmezték. A szerint ugyanis az alsó foknak "legalább" három évig kell tartania, ami nyilvánvalóan nem zárja ki, hogy például négy vagy akár öt évig tartson. E kitételt nálunk úgy értelmezték át, hogy a képzésnek több tucat egyetemi szakon három évig kell tartania, és más lehetőség nem is létezik. Tették ezt talán annak tudatában, hogy az USA-ban a négyéves képzés jelentős részét a középiskolai hiányok pótlásának kell szentelni, ami azonban Európában nem áll fenn. Jóllehet egyesek szerint az amerikai középiskolai színvonalat nem lehet "alulmúlni", e feltevést mégis hibásnak mondhatjuk, mivel nagy lépésekkel úton vagyunk feléje. A jelenlegi trend végeredményben azt jelenti, hogy jelentős állami források felhasználásával, igencsak drága áron képezzük szerte Európában és hazánkban is a leendő diplomás munkanélküliek hadseregét. Hiába szólítja fel bárki a piacot, hogy készüljön fel e hadsereg befogadására, mert esze ágában se lesz, hogy ezt tegye.