Címkék: vélemény

Bár egyesek már informatikai társadalomról beszélnek, ez egyelőre inkább csak informális. Szecsey István írása

Bár egyesek már informatikai társadalomról beszélnek, ez egyelőre inkább csak informális. Akármekkora is az internetes hozzáférések aránya, az oktatásban való konkrét alkalmazásra akár anyagi, akár technikai okokból kevés a lehetőség. Így van ez a történelem oktatása kapcsán is, így tegyük fel a kérdést- mire lehet jó az internet a történelem tantárgy oktatásában?

Ha megnézzük a TTE oldalát, akkor Farkas Zoltán korábbi cikke (A számítástechnikai eszközök felhasználása a történelem tanításában ) még most is, a cikk megszületése után öt évvel is megállja a helyét, bár mostanság már új kihívások is jelentkeztek.

Egyrészt változott a technika: az internet mára már nem olyan nagy kiváltság, mint öt évvel ezelőtt volt, ráadásul széles körben elterjedt, és lassan kezd általánossá válni a szélessávú (azaz a DSL- illetve kábelmodemes) internetezők tábora, akik az internetet már nem pusztán statikus oldalakként kívánják szemlélni. Hiszen ha széles az a sáv, akkor miért csak egy kis szegmensét használják fel az internetezők. Ez természetszerűleg tartalombővítést, és ilyen téren bizonyos fokú profilváltást is eredményez a szolgáltatóknál, megjelentek az úgynevezett streaming, azaz egyenesben sugárzott hang-és filmszolgáltatásokkal is dolgozó oldalak, melyek standard flash-és quicktime-technológiája lehetővé teszi a számítógép központi szórakoztatóelemmé való növelését, és a közvélemény-kutatások szerint egyes országokban már a televízió és a rádió háttérbeszorulását is. (Persze ez a szolgáltatáshalmaz már nem, vagy csak épphogy célozza a modemesek egyre csökkenő közösségét). A technológiai fejlődés annál elterjedtebb lesz, minél gyorsabb az internet, és már nálunk is megfigyelhetővé válik a szolgáltatók sebességemelési háborúja. Ez persze a felhasználónak egyre jobb, hiszen már viszonylag olcsón kaphat egy közepes sebességű internet-hozzáférést.

A technikai feltételeken túl a tartalmi megjelenítés változásával a történelem is komoly kihívások elé néz, hiszen az internetezők növekvő tábora ma már megköveteli akár a könyvtáraktól, de akár a levéltáraktól is az internetes jelenlétet, ami egyrészt egy olyan honlapot  jelent, ami tartalmaz valamennyi információt az intézményről, másrészt pedig kereshető katalógust, vagy akár kereshető műveket is. Ez megváltoztathatja a történeti kutatás, és a feldolgozás irányait is, hiszen egy internetes forrásközlés az adatvédelmi aggályok elhárítása után szélesebb célközönséghez juthat el, és szélesebb közönségnek biztosíthat különböző fórumokat (fórum, chat, blog, stb.), mint a korábbi forrásközlemények, és azok nyomtatott sajtóban megjelenő recenziói. A véleménynyilvánítás viszonylagos szabadsága is ezekben az eszközökben rejlik, hiszen mindenki mindenről véleményt nyilváníthat, ,mindent elmondhat, és ez részben szabadabb véleményközlést, másrészt azonban bonyolultabb, és irányítottabb koncentrációt igényel (lásd az iraki háborúnak az amerikai médiában illetve az iraki blogokban megjelenő értelmezése közti különbséget).

A tartalmi megjelenésen túl még egy tényező (és ezeket akár napestig sorolhatnánk): az internetezők táborában a fiatalabbak számára a történeti hír-és tartalomszolgáltatás elenyésző, őket nem igazán érdeklik a különböző elméleti síkok. Kézzel fogható dolgokat akarnak látni a mai média felgyorsult világában szocializált ifjak: könnyű, gyorsan emészthető, és egyszerűen feldolgozható információk kellenek: ehhez egyrészt a stream videók táptalaján át vezet megfelelő út. Másrészt viszont az internetes hőskorszak MUD-jaiból azaz egyszerű szöveges felülettel dolgozó szerepjátékokból mára MMORPG-vé, vagy egyéb multiplayer játékokká váló kalandokon át, ahol a történelmi események, és azok manipulációja már mindennapossá vált. Ezek átélhetővé, manipulálhatóvá  teszik az eseményeket, és a történelmi tényeket. Ezek bár nálunk még kevéssé elterjedtek, a komolyabb informatikai hagyománnyal és iparral rendelkező országokban már mindennaposak.

Mi a tanulság ezekből a történelemtanítás számára?
Egyrészt valamilyen szinten oda kellene figyelni a különböző témák internetes megjelenítéseinek felhasználására, akár csak említés szinten. Persze ez a dolog kétoldalú, mert a tartalom kialakításában is komoly hiányok akadnak a magyar terülteken (lásd a Sulinet Digitális Tudásbázisának kezdetlegesen elindított, semmitmondó tartalmát, melyre még komoly fejlesztések várnak). E mellett ösztönözni kellene a diákokat a kutatás élményének felfedezésére, melyben az intrnet kiváló partner lehet. Meg kellene találni azt az irányt a tényközpontú, és ezért részben elavult és frissességre vágyó oktatási szisztémában, hogy nem az információ csak és kizárólagos fejben tartása a fontos, hanem az, hogy ki, hol, és mennyi idő alatt talál rá, és hogy miként tudja azt felhasználni. Az információ hatalom, ám nem annak megtanulása teszi azzá, hanem annak manipulálhatósága és gyors kezelése (kötelező olvasmány a témában a Wikipédia szerkesztési alapelveinek elolvasása).

Másrészt figyelemmel kell kísérni azt, hogy a különböző játékok milyen változást okozhatnak a történelemről megszerzett információkban, illetve tudatosítani kell azt, hogy bizonyos megtörtént események már nem módosíthatók, illetve a „mi lett volna, ha…” nem igazán tartozik a történelem témakörébe. Szerepjátékos, és drámapedagógiai szempontból kiváló eszközök lehetnek ezek a játékok, viszont mindig mindent meg kell magyarázni. Ez pedig a tanáron és a szülőn kívül komoly felelősséget ró azokra a játékkészítőkre, és internetes szolgáltatókra, akik a fantázián kívül nagyon kevés esetben foglalkoznak a valóságos eseményekkel is.

Harmadrészt a hírek manipulálhatóságával és sokoldalú feldolgozásával foglalkozva: oda kell figyelni, és meg kell tanítani a diákokat, hogy szelektálni, és értékelni tudjanak akár a hírek, akár az informácó rengetegében (persze ez a korlátlan tévénézés esetében is kóros hatással járhat). Ha az információt minél korábban megtanulják kezelni, és megtanulnak válogatni a rengetegben, akkor az internet nem egy ijesztő, és rémisztő információs tárat, hanem egy végtelen és kimeríthetetlen lexikont jelent majd, ahol nincs (illetve csak minimálisan van) cenzúra, és  talán minden kérdésre választ találhatnak.

Ui: Persze azt, hogy mi a 42, valószínűleg az internet sem tudja…

Szecsey István

A fenti írás a szerző véleményét tükrözi, és nem a TTE álláspontját jelenti az adott kérdésben. Ha önnek is van véleménye, vagy valami megjegyzése az olvasottakhoz, azt e-mailben az Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. címen, vagy a honlapon fórum indításával jelezheti.