Címkék: vélemény

Lőrinc László szerint az internacionalizmust hirdető rendszer csődjét öröklő Magyarország a „beábrándulás” ideális terepe, ráadásul a gazdasági és társadalmi háttér is ellentétes irányba terel… Mi tehetünk?

Babarczy Eszter a hvg.hu-n meséli el, hogy toleránsnak nevelt fia és magyar társai szlovák fiatalokkal gyilkolják egymást egy internetes játék keretében (Amitől meghűl bennem a vér hvg.hu, 2008. december 29.). Mint vészjelző, ez a cikk egy a sok közül. Egy hasonlóan sokkoló cikk címe például egyenesen azt állította „Halált virágzik most a türelem…” (Szűgyi Jerne: Népszabadság, 2008. október 30.) Babarczy viszont – bemutatva a fiával folytatott beszélgetését – fontos segítséget is nyújt a szülőknek, nevelőknek.

A rémisztő jelekkel az iskolákban is találkozunk, folyamatosan. Érzelgős kollektív nárcizmussal keveredő agresszív idegengyűlölet keríti hatalmába egyre több diákunkat. Még szerencse, ha nem maguktól a tanároktól vagy az igazgatótól érkezik; a főiskolai oktatók azzal riogatnak, hogy a történelem szakos bölcsészek – vagyis a leendő történelemtanárok – e naftalinszagú ideológiai giccstermék leglelkesebb fogyasztói.

Évekkel ezelőtt százezrek nézhették végig Koltay Gábor Trianon-filmjét a mi javainkra ácsingózó idegenekről, akik acsarkodva vesznek körbe minket századok óta, szegény magányos, ártatlan magyarokat. Könyvtárnyi sajtótermék szajkózza ugyanezt. Naponta tízezrek olvassák, nézik az olyan portálokat, amelyek nagy mennyiségben adagolják a hasonlókat, és ennél sokkal durvábbakat. Rockzenekarok dübörgik fanatizált sok százak fülébe a veszedelmes igét minden koncertjükön, számítógépes játékok, focimeccsek szocializálnak a nemzeti utálkozásra, miközben mindezek hatását felerősítik a videómegosztókra nagylelkűen fellapátolt anyagok. Az elringató, egyszerű, önfelmentő ideológiákra nyilván nagyobb is a kereslet, mint a gondolkodást és önvizsgálatot igénylőkre, melyek így eleve hátránnyal indulnak.

A Babarczyéhoz hasonló cikkek megjelenése a helyzet javításának (vagy legalább a rohamos továbbromlás megállításának) szükséges, de nem elégséges feltétele. Márpedig ennél több eddig nem nagyon történt. Ormos Mária történész nemrég egy interjúban kifejtette, hogy a második világháború után Nyugat-Németországban hosszú távú, átgondolt oktatási és tájékoztatási stratégiával, állami segédlettel szervezték meg a náci eszmék kifüstölését, és komoly eredményeket értek el. Igaz, most nálunk nehezebb a helyzet, részben mert 1945 eseményei Németországban önmagukban is a nacionalista gyűlöleteszméből való kiábrándulást ösztönözték (vesztett háború, nyilvánosságra került megrázó tények stb.), míg az internacionalizmust hirdető rendszer csődjét öröklő Magyarország a „beábrándulás” ideális terepe, ráadásul a gazdasági és társadalmi háttér is ellentétes irányba terel: nálunk most hiányzik a német ötvenes évek fellendülésének csillapító hatása. De a legnagyobb különbség mégis az, hogy míg a náci eszméket 1945 után tiltották, a túlzó nacionalizmus pedig szalonképtelen volt, ezzel szemben ma Magyarországon – máskülönben szerencsére – sok a szabad, részben interaktív médium, mely akadálytalanul és a korábbi csatornáknál hatékonyabban szolgálja a szinte divattá váló gyűlölködést is.

Mégis, és éppen ezért meg kéne legalább próbálni tenni valamit ez ellen az áradat ellen. Szociálpszichológusoknak, tanároknak, íróknak, publicistáknak, marketingeseknek, filmeseknek, egyházi embereknek kéne mindenféle-párti oktatáspolitikusokkal karöltve megtervezni, hogy hogyan. Nyilván nem a cenzúra a megoldás, hanem ellenkezőleg, a sokféle új médium felhasználása. Filmeket kéne készíteni, honlapokat, játékokat, oktatási anyagokat, illetve ilyeneket célzó pályázatokat kiírni, civil szervezetek programjait támogatni. Ám egyáltalán nem mindegy a pontosan mit, mikor, hogyan, kinek. Tisztában kell lenni azzal, hogy egy társadalomlélektani jelenség-együttessel szemben a puszta észérvek elégtelenek, ahogy azzal is, hogyha szerencsétlen kézzel, túl direkten vagy agresszíven nyúlnak hozzá, az egész visszafelé sülhet el. 

Mindebben a Történelemtanárok Egyletének és társszervezeteinek (magyartanárok, osztályfőnökök) mint kezdeményezőknek nagy szerepe lehet.

Amitől meghűl bennem a vér (Babarczy Eszter, hvg.hu)

Halált virágzik most a türelem (Szűgyi Jerne, Népszabadság)

Koltay Gábor Trianon-filmjének részlete

A fenti írás a szerző véleményét tükrözi, és nem a TTE álláspontját jelenti az adott kérdésben. Ha önnek is véleménye, vagy megjegyzése van az olvasottakhoz, azt e-mailben az Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. címen, vagy a honlapon fórum indításával jelezheti.