Hahner Péter: 100 történelmi tévhit, avagy amit biztosan tudsz a történelemről – és mind rosszul tudod. (Lőrinc László, ÉS 2010. augusztus 19.)

Animus Kiadó, Budapest, 2010. 320 oldal, 3290 Ft

Aki bemerészkedett már valaha a história ingoványába, tudja, mennyire igaz Karinthy címben idézett tétele így, múlt időben is: bárhová lépünk, talpunk alól tévhitek bugyognak fel. Hálás feladat hát, amire Hahner Péter vállalkozott: kiválasztani és megcáfolni száz olyan történelmi mítoszt, amelyet - az alcím szerint - „biztosan tudsz a történelemről - és mind rosszul tudod..." Meglepő, hogy ennek a magabiztos beharangozásnak valóban milyen sok - persze különféle jelentőségű és jellegű - tévhit felel meg. Aligha létezhet például ma történelemtankönyv a Deák Ferenc-féle passzív ellenállás részletes bemutatása nélkül, pedig ennek, mint megtudhatjuk, minden eleme téves. A sorra vett tévhitek java részét ehhez hasonlóan évekkel-évtizedekkel (sőt van, amit évszázadokkal) ezelőtt a szakirodalom már megcáfolta, mégis élénken élnek a köztudatban Karthágó besózásától kezdve tucatnyi újkori uralkodó inverz értékelésén keresztül az állítólagos Kennedy-rejtélyig. Vannak olyanok is, melyek részpopulációkon belüli stabilitását ideológiai horgonyok biztosítják; az ezekkel szemben - ismét - felsorakoztatott józan érveknek talán sikerül majd valamit moccantaniuk a Lenin-, Che Guevara- vagy Trianon-legendákon.

Igaz, néhány tévtan maga sem tudja, mit keres a „biztosan tudottak" között (vajon hány embert kell például arról meggyőzni, hogy Hitlernek igenis két heréje volt?), jó néhány már kiment a divatból (például a rabszolgatartás mint ókori termelési mód; helyette akkor már érdemesebb lett volna a Spárta-legendával foglalkozni) és vannak inkább nevezéktani problémák, mintsem balhiedelmek (mit lehet majomnak, ősközösségnek, feudalizmusnak, polgár[i]nak stb. nevezni), ám a tárgyalt tévhitek túlnyomó része valós, jól beágyazott, és ezek most igazán emberükre akadtak. Hahner - a pécsi egyetem történész tanszékvezetője - vérbeli pedagógus: pontosan tudja, hogy a tévhitcáfolat ideális kő az ismeretterjesztés kőlevesében: olyan meglepetést stimulál, melybe beleakasztva a közönség figyelmét, egész korszakokon lehet azt végigvonni. (Annál is inkább, mert némelyik tévhit egy egész félreértett korszak maga, mint például az abszolút monarchiáké vagy a szocialista mozgalmaké.) És több sem kell neki: magyaráz, szenvedéllyel, színesen, lebilincselően, észrevétlenül adagolva a világtörténelmet az olvasónak, miközben azt is feltárja, hogyan keletkeztek a legendák, és milyen szakmunkák leplezték le azokat. Sokan és méltán fogják szeretni ezt a nehezen becsukható könyvet, és jó, ha a kiadó már most számol azzal, hogy számos tankönyvszinten népszerű tévhit maradt még (például a technikatörténet terén), mely újabb hasonló Hahner-kötet(ek)re vár.

Persze felmerülhet, hogy hol marad a hátsó borítón beharangozott száz talány? Minden fejezet egy régi, elavult tévhit kérdőjele után talán túlságosan is megnyugtatóan és határozottan teszi ki az új és helyes szakvélemény pontját. Pedig e lápvilágban aligha létezhet száz cáfolat ellencáfolat és vita nélkül. Ráadásul számos esetben, mikor a tárgyalt badarság egyszerűen csak túlzás, a frontális tagadás ellenkező előjelű tévtanokhoz vezethet. (Már hallani vélem például, hogy az indiánok ugyanúgy pusztították a környezetüket, mint az ipari társadalom, hogy az emberi és polgári jogok nyilatkozatának semmi köze a felvilágosodáshoz stb.) Minderre azonban Hahnernek két jó mentsége is van. Az egyik, hogy a tévhitcáfoló műfajnak ez a bipoláris tárgyalásmód esik kézre, vagyis a történelmi dilemmák plasztikus bemutatására kevéssé alkalmas. Másfelől - és hát ez a lényeg - az ismereterődök kártyavárasításával mégiscsak rávezeti az olvasót annak belátására, hogy a múltról (és jelenről) magabiztosan kialakított képünk általában csalóka, ezért nem árt a világban némi kétkedő óvatossággal jönni-menni - akár e könyv elolvasása után is. Akármi lesz tehát a pillanatnyilag legkorszerűbb cáfolatnézetek sorsa a jövő történész-ítélőszéke előtt, e kitűnő könyv fő üzenete biztos, hogy érvényes marad: ezután is minden másképp volt!

Eredeti cikk az ÉS webhelyén