| OktpolCafé |
|
|
|
| Tallózó - Szemle |
| 2010. október 26. kedd, 07:26 |
|
Magyarországon sajnos úgy alakult, hogy a vélemények, beállítódások határozzák meg nemcsak az oktatásról szóló közbeszédet, hanem sokszor az oktatáspolitikai döntéseket is. Mintha az akarat (jóakarat) az oktatásügyben helyettesíthetné a szakmai megfontolásokat. Az OktpolCafé vállalta azt, amivel a magyar oktatáskutatás, -irányítás adós maradt: nem technokrata módjára oktatja ki a publikumot, hanem lépésenként ismerteti az oktatási rendszer működésének mechanizmusait, a lehetséges oktatáspolitikai döntések mögötti megfontolásokat. A blog követi az aktuális oktatáspolitikai fejleményeket is (természetellenes is lenne, ha nem tenné), de ebben is alapvetően a szakmai, szakpolitikai vonatkozásokra koncentrál. A szigorú szakmai megközelítés elejét veszi annak, hogy pártos szócsatává váljon az oktatásról szóló beszélgetés. Ennél többet is tesz, a figyelmet a döntések okaira és következményeire, a célokra, törvényszerűségekre, a nemzetközi összefüggésekre és a gyakori buktatókra irányítja. És kísérletet tesz arra, hogy ezeket a blog műfajához mérten árnyaltan ismertesse. Az OktpolCafé féléves működése alatt az egyik legfontosabb magyar nyelvű oktatáspolitikai tudástárrá lépett elő. (Aktuális: Vajon mennyit tudunk a lengyel csodáról? … Pedig kellene.) Az OktpolCafé tartalmához igazodnak a hozzászólások is: a blog szellemében szintén szakmai érveket, ellenérveket próbálnak felhozni. Ilyen egyszerű, mondhatnánk; de az igazsághoz tartozik, hogy a hozzászólók nagyrészt maguk is az oktatáskutatás vagy az oktatáspolitika művelői. Az OktpolCafé méltó lenne a mostaninál szélesebb körű figyelemre. Kötelező olvasmány. Kapcsolódó cikkek |