Címkék: családtörténet | dokumentumfilm | metodika | személyes történelem

A TTE honlapján található 24 életútinterjú közül 2010-ben négy történetből készült rövidfilm animációs, illetve hagyományos eljárással. Az interjúkat diktafonnal vettük fel, mert ez a filmfelvételnél alkalmasabb eszköz az őszinte, meghitt, hosszú beszélgetésekhez. Akadtak olyan idős interjúalanyaink, akik még fényképet sem hagytak magukról készíteni, nemhogy filmet. A 24 történetből kiválasztott négy esetében fontos szempont volt, hogy mennyire készültek, maradtak családi fényképek interjúalanyaink gyermek- és fiatalkorából, az 1920-as, 30-as évekből. Falusi és szegényebb családokban akkoriban alig készültek fotók, tehetősebb, városi, értelmiségi családokban pedig nem egy esetben a háborús menekülések során semmisültek meg a képek.

Négy film és 24 életútinterjú természetesen alig valami a két világháború közötti Magyarország társadalomtörténetének bemutatására. Több évre tervezett munka kezdetén vagyunk.

A négy filmből egy a cselédsorsról, a puszták világáról szól egy kislány szemével, két másik történet kisvárosi, nagyvárosi kisiparos családok életébe vezet be, egy filmben pedig egy hivatásos katonatiszt családját, a katonapályát folytató gyerek, fiatalember neveltetését láthatjuk.

Egyetlen hagyományos eljárással forgatott filmünk – az 1919-ben született Horváth Emma gyerekkoráról – utólagos felvétellel készült. Emma néni gyermekkorát uradalmi pusztában töltötte Somogy megyében, és csak 18 évesen került Pécsre. Itt él máig, a film készítésekor 91 évesen, idősek otthonában. A film készítői szerették volna elvinni őt autóval gyermekkorának néhány fontos helyszínére, ahol már több mint 70 éve nem járt. Emma néni azonban már a szobájából is alig tud kimenni, így a terv meghiúsult. A filmesek nélküle járták végig a régi somogyi pusztákat, falvakat, és az általuk felvett képeket mutatták meg neki, így idézték föl, nézték meg együtt a gyermekkori tájakat, épületeket és rögzítették ezt a késői találkozást. Iskola, templom, magtár, utak és a lassan mindent birtokba vevő fű, bokrok látványa, a cselédvilág történetei, a kőpadlós, négyszemélyes öregotthoni szoba – ebből áll össze előttünk az Emma néni gyermekkorát felidéző filmetűd.

Ha a két világháború közötti magyar társadalomtörténetre a tanár legalább két órát tud szánni, úgy az egyik szólhat a parasztságról. Az Emma néni gyermekkorát bemutató film lehet indító történet az uradalmi cselédek életéről. A 12–14 perces film bevezetőjében el kell mondani a forgatás körülményeit. Jó, ha vannak egyéb anyagok is, pl. részlet Illés Puszták népe című művéből, cselédházak alaprajza, Kálmán Kata fotói (Tiborc). A cselédsors bemutatása kiindulópont lehet az erősen tagolt paraszti világ egyéb csoportjainak megismertetéséhez – van élet, amihez lehet viszonyítani.

A debreceni, 1923-ban született Szász Ilona édesapja asztalos, majd Hajdúsámsonban kádár, édesanyja varrónő. A református család értelmes leánya hat elemit végez, majd dolgozik (kapál, számláz, dohányszárítóban munkás). A családi fényképek felhasználásával készült filmes animáció házasságáig követi életét.

A filmet történelemórán érdemes két másik debreceni interjú részleteinek társaságában megmutatni. A Szász Ilonával csaknem egykorú Toókos Ildikó és Fahídi Éva interjúiból egyrészt a két világháború közötti Debrecen történetére láthatunk rá, másrészt a három lány élete három társadalmi csoport adottságait, életmódját villantja fel. Toókos Ildikó édesapja hivatásos katonatiszt (tábornok), Fahídi Éváé fakereskedő. Szász Ilona és Toókos Ildikó református családban nő föl, Fahídi Éva zsidó családba születik, amelyik – az apa döntése alapján – az 1930-as években elhagyja a zsidó vallást, és evangélikussá lesz. A Toókos és Fahídi családban az anyák a háztartást vezetik, míg Szász Ilona varrónő édesanyja időnként, ha férjének nincs munkája, egymaga tartja el két lányát és férjét.

Néhány javaslat azoknak, akik teljes történelemórát hajlandók rászánni a helytörténetileg és társadalomtörténetileg is izgalmas három női történetre.

1. A tanár felkészüléséhez. Célszerű többször megnézni a Szász Ilonáról szóló filmet, és alaposan elolvasni mindhárom interjút. Ráadásként a két debreceni paraszti életút (Bodnár Juliánna, sz. 1920. és Boros Margit, sz. 1923.) egyikét is szükséges elolvasni az órai beszélgetéshez.
2. Diákok bevonása a feldolgozásba. Interjúnként 1-2 diákkal érdemes dolgozni az órán, összesen tehát 3–6 fővel. A számukra kijelölt történetet megismerve, készítsenek jegyzeteket előzetesen megadott szempontok alapján (pl. a lányok felmenői, családjaik életútjai, iskoláik, kedvenc elfoglaltságaik, munkáik, céljaik). A családi képek közül kiválasztva, kivetítve néhányat, 5–7 percben meséljenek egy-egy lány életéről.
3. A beszélgetés. A film és a két képes előadás ne vigyen el az órából 20 percnél többet. Az óra másik fele a beszélgetésé; itt már minden a kérdéseken és persze a válaszok színvonalán múlik. Talán célszerű, ha a tanár megmarad a beszélgetés moderálásánál, és az „előadók” válaszolnak társaik kérdéseire. Amennyiben szükséges, a tanár is besegíthet a nehezen megválaszolható kérdéseknél. Az óra végén – vagy ha a beszélgetés izgalmai miatt ez akkor nem lehetséges, a következő óra elején – adjon rövid összefoglalót a város történelméről, társadalmáról 1945-ig.

Mervó Sándor szentendrei műszerész (sz. 1924.) életútinterjúja alapján animációs film készült. A bevezető és záró pillanatokban őt látjuk 86 évesen, a lakásában és a Duna-parton, egyébként családi fényképeket és korabeli szentendrei képeslapokat használ fel a film néhány animációs trükkel. Mervó Sándor nagyanyja szódavízgyártásból és eladásból él, az apját korán elveszítő gyereket ő neveli. Foci szódával. A munka és a foci köré épül Sándor bácsi története.

A film és az életút történelemórán

1. Használhatjuk a filmet és a családi képeket a 20. századi magyar történelem három korszakának bemutatására. A film részletesebben a gyerekkorról szól, a második világháború előtti Szentendréről. A kisváros élete, a gyerek felnövekedése, iskolái, munkája révén egy ember sorsát követve láthatjuk a korszakot. A háború utáni bő évtized 1956-ig, majd a Kádár-korszak a családi képek segítségével a történet második és harmadik felvonása lehet. Az 5–10 perces vetítések és történetek akkor kerülhetnek elő, mikor éppen az adott korszakról tanulnak a diákok. Ismerős lehet egy ember élete és érdekes a sorsa akkor is, ha semmi megrázó, különös nem történik vele. Mervó Sándor történetének vissza-visszatérő epizódjai alkalmas bevezetői lehetnek az egymásra következő korszakok társadalomtörténeti áttekintésének.
   
   A filmnél feltétlenül hagyjunk időt a kérdésekre, beszélgetésre. Ha izgalmassá tudjuk tenni az első résszel Mervó Sándor történetét, „visszatéréseit” jól megalapozhatjuk.
2. Mervó és a többiek
   
   Helytörténeti megközelítés Mervó Sándor filmje mellett a nála 6-7 évvel fiatalabb Mócsai László és Balalik István történetének (családi képeinek) felhasználásával. A három társadalmilag hasonló helyzetű – és egymást is ismerő – gyerek történeteiből összerakható a kisváros két világháború közötti élete gyerekszemmel az óvodától a középiskoláig: a családok lehetősége gyerekeik taníttatására, játékaik, munkáik, a város korabeli helyszínei, a növekvő gyerekek és a politika, a háború megjelenése városukban, életükben. A három fiú (majd férfi) 1945 utáni sorsa kérdésként így már könnyen felmerül a diákokban. Egy érdeklődő osztályban talán nem felelőtlen tanári ígéret, hogy a 20. század második felének történelmét tanulva „egyszer még megnézzük őket, mire vitték, milyenek idős emberként”.
   
   A helytörténeti megközelítéshez a tanárnak ismernie kell Szentendrét (társadalmát, etnikai, vallási viszonyait, ezek változásait, az országos politika helyi izgalmait), hogy a gyerekek élete köré rakhassa a város – általuk éppen csak érzékelt – valóságát.
   
   A három fiú történetének feldolgozása a debreceni lányok történetéhez hasonlóan működhet.

Néray Vilmos (sz. 1919.) apja hivatásos katonatiszt volt, és ő is egész életében katona akart lenni. Ez a vágya a második világháború végéig teljesülhetett. Az animációs film története a fiú katonaiskolái (Kőszeg, Sopron, a Ludovika) köré fonódik, a világháború – a harcok, a visszavonulás – inkább csak utalásként jelenik meg.

A Néray Vilmos-film bemutatása történelemórán indítása lehet a magyar honvédség korabeli állapotáról (tisztikar, technikai színvonal, szellemiség) szóló áttekintésnek. A tanár ehhez jó, ha ismeri Szakály Sándor, Ungváry Krisztián munkáit. A katonaélet iránt érdeklődő diákok az életút alapos elolvasásával talán megérthetik azt is, miért akart Néray Vilmos egész életében katona lenni.

• Családtörténeti életútinterjúk: Asztalos Zoltánné (sz. Toókos Ildikó)
• Családtörténeti életútinterjúk: Mervó Sándor
• Családtörténeti életútinterjúk: Néray Vilmos
• Családtörténeti életútinterjúk: Szász Ilona
• Családtörténeti és életútinterjúk: Emmi néni

• A TTE youtube csatornája