Ma a prófétának és a demagógnak azt kell mondani: »Menj ki az utcára, és beszélj nyilvánosan.« Vagyis oda, ahol lehetséges a bírálat. Az előadóteremben, ahol az ember a hallgatóival ül szemben a prófétának ős a demagógnak hallgatnia kell, és az oktatónak kall beszélnie, s felelőtlenségnek tartom, ha az oktató kihasználja azt a körülményt, hogy a hallgatóknak előmenetelük végett látogatniuk kell kollégiumát s ott senki sincs, aki bírálhatna..." (Max Weber: A tudomány mint hivatás – 1919)

Századunkban a hatalom mindenkori birtokosai általában a hivatalos ideológia, az államilag támogatott világnézet terjesztését, sőt nem egyszer az aktuális kormánypolitika támogatását várták el a magyar történelemtanároktól. Történelemtanításunk azonban soha nem vált mindenestül a hatalom kiszolgálójává. Egyre szélesebb körben vált elfogadott értékké a tárgyilagos oktatás. Nehéz időkben formálódtak ki ennek a magatartásnak az alapelvei, de úgy gondoljuk, hogy tárgyilagosnak maradni a demokráciában sem sokkal könnyebb. Ezért határoztuk el, hogy –remélve a történelemtanárok szálas körének egyetértését – megfogalmazzuk azokat a magatartási normákat, amelyek önkéntes vállalása megfelelő szakmai felkészültség esetén megítélésünk szerint segíthet elkerülni a politikai csapdákat.

1. A történeti igazság a legfontosabb. A világnézeti mondanivalónál, az érzelmi hatásoknál és az előadás eleganciájánál fontosabb, hogy mindig a legjobb meggyőződésünk szerinti igazat mondjuk.

2. Törekedni kell a tények és értékelések elválasztására. Tudatosítani kell a tanulókban, hogy a tények elvileg egzakt módon igazolhatók vagy cáfolhatók (bár sokszor a tények maguk is vitatottak), az értékelések azonban mindig alternatív jellegűek (bár érvekkel alátámaszthatók).

3. A fontosabb vitatott történelmi tények vagy értékelések esetében törekedjünk a különböző álláspontok bemutatására.

4. Ahol lehetőség nyílik, mutassuk be - lehetőleg, források alapján - a történelem egymással szemben álló szereplőinek álláspontját. Törekedjünk annak megértetésére, hogy az egymással szemben álló nézetek egyaránt végiggondolhatók, megérthetők és átélhetők.

5. A történelemtanítás mindig értékközvetítés is. Nyíltan vállalnunk kell a humanizmus, a béke, a szabadság, a demokrácia, a szolidaritás és a környezetvédelem alapértékeit. Fel kell lépnünk az agresszív magatartásformákkal és világnézetekkel, a fajgyűlölettel és a militarizmussal, az egyéni és kollektív emberi jogok megsértésével, a természeti környezet tönkretételével szemben.

6. Tanárnak és diáknak egyaránt joga van saját - nemzeti, etnikai, vallási, lokális stb. -  identitásához és ahhoz, hogy azt mások is tiszteletben tartsák. Tilos a tanulót azonosságtudatában megsérteni, annak érzelmi kötődéseiről becsmérlően vagy gúnyosan nyilatkozni. A közösen vállalt identitás elmélyítése és megalapozása ugyanakkor a történelemtanítás egyik alapvető feladata.

7. A tanulónak joga van az önálló véleményalkotáshoz. Teljesítményének értékelését semmilyen formában nem befolyásolhatja a történelmi tényekről vagy személyekről alkotott értékítélete.

8. A világnézeti és politikai propagandát száműzni kell a tanár-diák kapcsolatból.

9. A tanár saját meggyőződésének, világnézetének eltitkolása épp olyan káros lehet, mint ha a gyerekre erőlteti azt. Legyen azonban szabály, hogy:
(1) lehetőleg előbb a tanulók fejtsék ki álláspontjukat,
(2) törekedjünk a sajátunkétól eltérő álláspontok korrekt bemutatására is.

10. Kifejezetten politikai kérdésekben a tanár akkor nyilatkozzék, ha a tanulók erre megkérik, és akkor is az előző pontban kifejtett szempontok figyelembevételével .

11. Veszélyesek és károsak a rejtett politikai utalások, a cinkos összekacsintások, a "nem mondjuk ki, de tudjuk, miről van szó" mentalitás. Óvakodjunk a tetszetős, ám esetleg félreérthető vagy félrevezető analógiáktól.

12. A tanár mindig olyan világnézeti vagy politikai álláspontot képviseljen, amelyet igaznak tart. Semmilyen politikai nyomás vagy légkör nem kényszerítheti a tanárt arra, hogy lelkiismeretével, meggyőződésével ellentétes nyilatkozatokat tegyen.

A Történelemtanárok Egylete

A dokumentumot a Történelemtanárok (3.) Országos Konferenciáján fogadták el