Címkék: kitüntetés

Azon személyiségek elismerésére, akik sokat tettek a történelemtanítás színvonalának emeléséért. A kitüntetés kerek kisplasztika, amely előlapján a TTE jelvényét ábrázolja, körben felirat: Szebenyi Péter-díj. A hátoldalon a kitüntetett neve olvasható. Az adományozásról a Bizottmány dönt, a plakett a Történelemtanárok Országos Konferenciáján adható át. Először 2002-ben kerül átadásra. A 2012. évi díjazottja: Stefány Judit.

A Történelemtanárok Egylete által alapított Szebenyi Péter-díj 2012. évi díjazottja: Stefány Judit

Tanár. Alkotó, kreatív személyiség, kiváló csapatjátékos. Már az egyetemen is kitűnt munkájával, képességeivel. A História folyóirat egyik szerkesztője 1985-90-ig, ahová Glatz Ferenc főszerkesztő hívta korábbi kiváló tanítványaként.

1991-től az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban tanít. Széleskörű történelmi és néprajzi iskolázottsága, tájékozottsága, nyitottsága, humora, együttműködési készsége példaadó kollégái számára. Bár elsősorban történelmet tanít, komoly tudományos tevékenységet fejtetett ki a néprajztudomány terén is. Szerkesztője volt a mestere, Fél Edit emlékére megjelentetett kötetnek, tudós feldolgozója a kazári női viselet változásainak. Tudományos kisdoktori fokozata ritkaságnak számít a középiskolai tanárok között.

Tankönyvek, tantervek (társ)szerzője, pedagógiai művek lektora, digitális tananyagok készítője, cikkek írója, tanártovábbképző programok oktatója. Országos és nemzetközi szakmai tanácskozások aktív résztvevője, szekcióvezetője, magyarországi képviselője.A diákjaira különösen figyelő, őket segítő patrónus. A rendszerváltás után új korszakot nyitó AKG tankönyvsorozat egyik szerkesztője, szerzője. Taneszköztár kidolgozója, módszertani anyagok készítője. Évekig ellátta az iskolai társadalomismereti munkaközösség-vezető feladatát is.Fontos szerepe volt a Sulinet digitális tananyagainak elkészítésében, valamint egy történelmi atlasz szerkesztésében is.

A tanítás folyamán a diákok hosszú távú fejlesztésében gondolkodik. Az utóbbi évtizedekben rendszeresen alkalmazhatta kiváló tantervkészítői képességeit. Megbízható, alapos szakember. Kreativitásának köszönhetően meglepő, új nézőpontból közelít egy-egy problémához, és ötletes megoldásokkal áll elő.Eredeti ötletekben, elgondolásokban gazdag a módszertan, a pedagógia területén is. Bármilyen technikai vagy metodikai újdonság (pl. digitális tábla, kooperatív módszertan stb.) azonnal megmozgatja a fantáziáját, elsőként kezd vele foglalkozni.Mindig érdekelte a személyes történelem, az interjúk, a családtörténeti megközelítés. Egyik kezdeményezője, módszertani kidolgozója a diákokkal készített családtörténetek gyakorlatának.

Erős kisugárzású, segítőkész személyiség. Nagyon népszerű tanár, az iskolai tanárértékelésen a 7 fokozatú skálán 6,5 felett szokott lenni az átlaga, száznál több diák véleménye alapján.Mindannyiunknak például szolgálhat kiemelkedő alkotó munkája, humánus, gyermekközpontú személyisége.

A plakett odaítéléséről a TTE Bizottmánya 2012. szeptember 15-én határozott.

Budapest, 2012. október 6.

A TTE Bizottmányának nevében:

Miklósi László

A Történelemtanárok Egylete által alapított Szebenyi Péter-díj 2011. évi díjazottja: Hahner Péter

Hahner Péter a kortárs magyar történetírás széles körben ismert egyénisége, a Pécsi Tudományegyetem tanszékvezető docense. A „széles körben” ezúttal nem az ilyenkor szokásos közhely ismétlése, hiszen Hahner Péter nevét nem csupán a történész szakma művelői, kutatók, egyetemi oktatók jegyzik, de jól ismeri a történelem iránt érdeklődő nagyközönség, így diákjaink sora is. Nagy formátumú tanulmányok, monográfiák, forráskiadványok írója, szerkesztője. Megkerülhetetlen művek fűződnek nevéhez a francia forradalom, az Amerikai Egyesült Államok története, általánosan a 18–19. századi egyetemes történelem kapcsán. Dokumentumgyűjteményei is méltán foglalnak el kiemelt helyet valamennyi, történelem szakot oktató felsőoktatási intézmény szigorlati (kollokviumi) irodalomjegyzékében. De Hahner Péter birtokában van egy, az „akadémikus” történészvilág kevesebb tagjára jellemző képességnek: a történelmi ismeretterjesztés művelésének. Folyóiratcikkeiben, rövidebb lélegzetvételű írásaiban, népszerűsítő kiadványokban szakmailag imponáló alapossággal, ugyanakkor közérthetően, sőt kifejezetten szórakoztató stílusban mesél a történelem ismert és kevéssé ismert alakjairól, helyszíneiről, eseményeiről, ezáltal sokat tesz a történettudomány elismertségéért és megszerettetéséért. Kérlelhetetlen szakmai alaposság, a szakma féltése jellemzi tankönyvbírálatait. Szólnunk kell még konferencia-előadásairól, ismertetéseiről és kritikáiról, napi- és hetilapokban, internetes felületeken napvilágot látott publicisztikai írásairól, melyekről ugyanaz a szerencsés kettősség (szakmai alapossággal, filológiai igényességgel párosult ismeretterjesztő szándék és közérthetőség) mondható el.

Az elmúlt időszak szenzációs vállalkozása (kétszer 100 „történelmi tévhit” körüljárása impozáns monográfiákban) nemcsak hézagpótló jellege, hanem – a szerző szándékaitól részben független – időzítése miatt is figyelemre méltó. A történelemtanítás legfontosabb, napjainkra jellemző kihívását a tévhitek, köztudatban ugyan meggyökeresedett, viszont téves adatokra, következtetésekre vagy épp sajátos politikai érdekek szolgálatára alapozott interpretációk kezelése jelenti. Hahner Péter nagyon sokat tett azért, hogy az egyes tévhiteket lehessen adatokkal, tényekkel szembesíteni, a történelmi múlt vitatott darabjait „harag és részrehajlás” nélkül szemlélni illetve szemléltetni. Munkásságának van egy, a konkrét tévhiteken túlmutató hozadéka is: figyelmeztet a történelmi múlt kritikus, forrásközpontú szemléletének fontosságára, hozzájárul a kritikai gondolkodás képességének felismertetésére, fontosságának elismertetésére. Mindez – reményeink szerint – még jobban beépül a hazai történelemtanításba, a történelemtanárok munkájának szakmai megalapozásába.

A plakett odaítéléséről a TTE Bizottmánya 2011. szeptember 16-i ülésén határozott.

Budapest, 2011. október 8.

A TTE Bizottmányának nevében:

Miklósi László

A Történelemtanárok Egylete által alapított Szebenyi Péter-díj 2008. évi díjazottjai

Dupcsik Csaba és Repárszky Ildikó

Tavaly a Történelemtanárok Egylete országos konferenciáján az egyik legsikeresebb előadó, Dupcsik Csaba így fogalmazott: „A történelemtanároknak manapság nem annyira tartalmi kérdésekkel vannak problémáik, mint inkább módszertaniakkal: az új érettségi rendszerrel megkezdődött az átállás a kompetencialapú tanításra. Az átállás végrehajtásától függetlenül, az alapelvvel szívből egyet tudok érteni: évszámok, nevek, fogalmak bifláztatásával csak megutáltatni lehet a történelmet, s ráadásul teljesen improduktív módon, hisz’ a bemagolt, de nem használt ismeretek a legjobb fejű diák fejéből is kiesnek az érettségi után. Ha viszont készségeket tanítunk, annak képességét, például, hogy tudjon mit kezdeni egy történelmi szöveggel, vagy hogy felfogja a tanuló, hogy a régmúlt korok embere nem csak abban különbözött tőlünk, hogy nem volt mobilja és bankkártyája, hanem életmódja és gondolkodása egészében – akkor talán jutottunk valamire.”

A Szebenyi Péter-díjat a TTE Bizottmánya elsősorban ezért ítélte Dupcsik Csabának és Repárszky Ildikónak: mert jutottak valamire. Sőt, hozzásegítenek bennünket, tanárokat és diákokat, hogy mi is jussunk „valamire”.

De mi is az a „valami”, amire eljuthattunk? A szerzőpáros egy telített piacra tudott új szemléletű és tartalmú tankönyvvel betörni, hiszen az 1990-es évek elején érthető okokból konjunktúrája támadt a 20. századdal foglalkozó történelemtankönyv-írásnak. Sokan sokféleképpen próbálták a rendszerváltás előtt elhanyagolt, elhallgatott vagy félreinformált történelmi ismereteinket pótolni, helyretenni. Dupcsik Csaba és Repárszky Ildikó „Történelem IV.” című, több kiadást megért tankönyvükkel az egyik legbiztatóbb kísérletet tették arra, hogy a napjainkkal folyton összegubancolódó 20. (sőt már 21.) századi történelmet érthetővé, tanulhatóvá, a tananyagból leszűrt információkat használhatókká tegyék. Az új érettségi rendszerére való átállást elsősorban ezzel a szemléleti újítással szolgálták, nemcsak diákok, hanem történelemtanárok számára is megkönnyítve a tanulás közös munkáját. E tankönyvük mellett két további kötettel járultak hozzá (más szerzőkkel kiegészülve) a „Befejezetlen múlt” sorozathoz, továbbá tankönyvükhöz egy hasonló szemléletű és színvonalú témazáró feladatgyűjteményt, valamint egy képességfejlesztő feladatokkal kombinált forrásgyűjteményt is sajtó alá rendeztek.

Tankönyveik minden szempontból szerencsés szerzőpáros alkotásai, ugyanis mindkettőjükről elmondható, hogy nemcsak a történelemtanítás iránt van érzékük, hanem választott szakmájukat kutatóként is jól ismerik. Az MTA Szociológiai Kutatóintézetében dolgozó Dupcsik Csaba értékes publikációkat felvonultató, a magyar társadalom bajait érzékenyen diagnosztizáló szakember, Repárszky Ildikó pedig gyakorló, tanítványainak sikerei által minősített történelemtanár, aki televíziós órákat is tart. Munkájuk minden fejezetében meglátszik ez a kettős kötődés, különösen azokban a szövegrészekben, amelyek a súlyos kérdéseket felvető társadalomtörténetet a tudomány misztikus homályából kihámozva teszik érthetővé és érdekessé a diákok számára.

Kutatómunkájuk és tankönyveik még egy vonatkozására kell felhívni a figyelmet. A szerzőpáros volt az első, akik – sajnos jelenleg az interneten épp nem elérhető – elektronikus tananyagot szerkesztettek „A romák Magyarországon” címmel. Mint Dupcsik Csaba TTE-konferencia előadása is mutatja, a mai magyar társadalom legsúlyosabb problémáját képes elemző módon, sokoldalúan bemutatni. Tankönyvük vonatkozó fejezeteit olvasva nem csupán a cigányság múltját és jelenét, hanem saját magunkat is megismerjük.
Ezek azok a „valamik”, amiért az idei Szebenyi Péter-díjunk méltó kezekbe kerül.

A plakett odaítéléséről a TTE Bizottmánya 2008. szeptember 12-i ülésén határozott.

Budapest, 2008. október 4.

A TTE Bizottmányának nevében:

Miklósi László

A Történelemtanárok Egylete által alapított Szebenyi Péter-díj 2007. évi díjazottja

1974 őszének egyik délelőttjén a debreceni református gimnázium 3. b. osztályából drámai vita hangjai szűrődtek a folyósóra. Odabent XVI. Lajos felett ítélkeztek. „Életem első iskolai órája volt ez, melyen a tanult anyag valóságos izgalmat keltett – emlékszik ma vissza a Nemzeti Konvent akkori elnöke. – Hosszú Gyula bármit tanított történelemből, az mindig maga volt az élet: bevezetés az emberi döntések gyötrelmeibe és katarzisába, hogy saját életünkben is igaz döntéseket hozzunk.”

A diákok között ülő, 28 éves történelemtanár egykor ugyanitt, a refiben tanult, és miután a városban kijárta a történelem-földrajz szakot, rövid kisbéri tanítás után tért vissza ide, hogy aztán innen menjen tovább Budapestre a Berzsenyibe, az AKG-ba, a Fazekasba.

Bárhol is tanított, sehol sem a politikai, egyházi vagy szakmai elvárások érdekelték; mindig a saját belső iránytűje után haladt. Már a Berzsenyiben történt, hogy a túlságosan tág filozófia tantervet egy századfordulós gondolkodástörténeti kurzusra cserélte, melynek csak néhány óráját tartotta ő maga, a többit meghívott berzsenyis kollégái, különféle témák szenvedélyes kutatói; volt óra, amit ketten is, egymással vitatkozva. Később vezetésével ugyanők kezdték meg a több tantárgy együttműködésére épülő művelődéstörténet kimunkálását, melynek tanításától az sem idegen, hogy adott esetben magyartanár történelemórát tartson, vagy fordítva, miközben végig figyelemmel kísérik egymás munkáját.

E páratlan kísérlet segédanyagaként öt kötetes tankönyv- és szöveggyűjtemény-sorozatot készített az őskor és ókor művelődéstörténetéről, mégpedig a megszokott apró adatok halmozása helyett jól megválasztott szövegek és képek elmélyült elemzésére építve. Ezzel párhuzamosan írta az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumnak a 20. század első felét feldolgozó tankönyvét, mely egy történész szerint – a holokauszt tárgyalásmódjával – „a magyar tankönyvsivatagban katedrálisként emelkedik ki a többiek közül.” Ezt követően készítette el a hazai holokauszt oktatás megkerülhetetlen kulcskönyvét (Utak a holokauszthoz, történetek a holokausztról), amellyel a Minisztérium pályázatán – egy másik mű mellett – első helyezést ért el. E műve a (TTE által kiadott) holokauszt oktatási csomag egyik meghatározó eleme lett.

Jelenleg a Centrópa zsidó családok történeteit gyűjtő munkájában vesz részt, társadalomtörténeti háttérelemzésekkel, egyes városok helytörténetéhez kapcsolódó kiállítás-sorozattal, multimédiás oktatási anyagok iskolai kipróbálásával, konferenciák és pályázatok szervezésével. A zsidóság sorsát nem személytelen tömegek pusztulása felől, hanem az egyének és kisközösségek együttélése, mindennapi élete irányából közelíti. A gátlások és elfojtások nélkül, becsületesen végigmondott történet foglalkoztatja, akár az 1945 előtti, akár az azt követő tehertételeinket tárgyalja; a Berzsenyiben már a 80-as évek elején rendezett 56-os megemlékezést, meghívottak élménybeszámolóival.

Éveken keresztül vezetett filmklubot, olvasókört, és előfordult, hogy ugyanazt a színdarabot újra és újra megrendezte a diákokkal, minden évben, más rétegét bontva ki közösen. Művészettörténeti óráiról, közösen készített diáiról, vetítéseiről áhítattal mesélnek tanítványai. Kirándulások, táborozások, Erdély-járás, prágai-bécsi művelődéstörténeti utazások, szüret Zemplénben, paraszti munka Székelyzsomboron… felsorolni is nehéz.

Talán oly sok már a beszéd, hogy a méltatók kiérdemlik Hosszú tanár úr Arany sárgarépa díját. Hiszen, mint egykori tanítványai mondják, „ami nekünk a bajuszpödörés után elsőként eszünkbe jut róla, hogy ő tanította meg értékelni a csendet. Azt, hogy a csend nem csak kínos lehet, egy csendben annyi minden »elmondható«. Egy-egy ilyen pillanatban gyakran eszünkbe jut Hosszú... Hogyan tanította? Volt, mikor egy Cseh Tamás számmal. Máskor pedig egy haszid történettel két rabbiról, akik egész életükben találkozni akartak egymással, és mikor végre az egyik rabbi öreg korában fölkereste a másikat, csak leült a másikkal szemben, és hallgattak órákon át. Végül a vendég fölállt, megölelte a vendéglátóját és így szólt: »Köszönöm barátom«”.

A Történelemtanárok (17.) Országos Konferenciája

A Történelemtanárok Egylete által alapított Szebenyi Péter-díj 2004. évi díjazottja

Lőrinc László neve egybeforrt a történelemtanítás megújításával. Azon kevesek közé tartozik, akik szakítottak az akadémikus, avítt történelemtanítással. Már az Árpád Gimnáziumban is újszerű módon tanított. A lehetőségek és a modernizáció szándéka vezette az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumba, ahol szinte a kezdetektől részt vett az elméleti és gyakorlati munkában, az iskola tantervének és újszerű tanítási módszereinek kialakításában. Nem az az újító, aki magára zárja a tanterem ajtaját, és csak diákjaival osztja meg tudását és gondolatait a történelemről.
A történelemtanításról és magáról a történelemről vallott hitvallását leginkább történelemkönyvei mutatják. Felsorolni is sok lenne azoknak a könyveknek a címeit, amelyeket szerzőként jegyez.
Lőrinc Lászlónak köszönhető, hogy az életmódtörténet és így a hétköznapi ember megjelent a középiskolai történelemtanításban. Ő a hazai életmódtörténet-tankönyvírás megteremtője, legnagyobb mestere.
Mindnyájan tudjuk, könyveiben életre kel a történelem: hús-vér emberek szerepelnek benne, akik élik mindennapi életüket – laknak, házasodnak, szeretnek, esznek, büntetnek, éreznek –, ugyanúgy ezer évvel ezelőtt, mint ahogy ma is. Általa visszakerült az ember a történelemkönyvekbe.
Könyvei sok főiskolai és egyetemi kurzuson kötelező irodalomként szerepelnek. A történelemtanítás megújításában a tankönyvíráson és a napi tanítási gyakorlaton kívül is szerepet vállal. Állandó véleményezője a különböző tanterveknek, tananyagoknak. Játékokat tartalmazó művelődéstörténeti CD-k társszerzője, készített metodikai távoktató tananyagot, valamint életmódtörténeti kronológiát is.
Nem hagyja szó nélkül a publicisztikában, politikában megjelenő történelmi csúsztatásokat, tévedéseket sem.
Tudományos és szakmai érdeklődésének különleges területe a színház. Rendezőként és dramaturgként számos darabot állított színpadra, tudósként a bábszínháztörténet nagy ismerője. A filmezés és a történelemtanítás összekapcsolásán is munkálkodik. Televíziós filmek szakértője. Diákjaival együtt feldolgozta, s előadta a kékcédulás választások utáni parlamenti vitákat.
Mindezek mellett nem hanyagolta el az ismeretterjesztést sem: éveken át volt szerzője a Sulinet digitális oldalainak, cikkei a mai nap is olvashatóak.
Lőrinc László eddigi munkái visszaadták nekünk, történelemtanároknak, azt a hitet, hogy mégis csak a történelem a legizgalmasabb, a leghasznosabb és legélvezetesebb tantárgy.
Népszerű, jó humorú ember. Tanítványai, kollégái nem csupán tisztelik, de szeretik is. Tudományos, pedagógiai, tankönyvírói, népszerűsítő munkája mellett embersége, toleranciája is mindannyiunknak például szolgálhat.

A plakett odaítéléséről a TTE Bizottmánya 2004. szeptember 24-i ülésén határozott.

Budapest, 2004. október 9.

A TTE Bizottmányának nevében:

Miklósi László

A 2002. évi díjazott: dr. Knausz Imre

Eddigi pályája során középiskolai tanárként, tudományos kutatóként, osztályvezetőként, igazgatóként, szaktanácsadóként, egyetemi oktatóként dolgozott. 1997-ben Szebenyi Pétert követően, az ő javaslatára lett a Fővárosi Pedagógiai Intézet igazgatója. Hamarosan Mesteréhez hasonlóan egyetemi oktató lett, jelenleg a Miskolci Egyetem docense.

Érdeklődése igen tágas: a történelemtanítás szakmódszertanától az általános didaktikán át a nevelésbölcseletig terjed. A modern, igényes, megújulásra képes történelemtanítás elkötelezett híve. Hozzá köthető a mélységelvű történelemtanítás módszerének (hazai) kidolgozása.

A KOMP-csoport tagja, a komprehenzív iskola hazai meghonosítása érdekében művelődéstörténeti tanterveket készített. A NAT történelem részének egyik alkotója, javaslatot készített a NAT felülvizsgálatára is. A kerettanterv egyik felkért lektora volt.

Tanulmányai, cikkei meghatározóak, a szakmai gondolkodás számára új irányt mutatóak. Jól példázza ezt közelmúltban megjelent munkája is: Műveltség és autonómia (Iskolakultúra, 2002). Publicisztikai művei az érdeklődő nagyközönség számára is érthetővé, megélhetővé teszik a szakmánkat érintő legfontosabb kihívásokat.

Egyaránt írt, szerkesztett általános iskolai tankönyvet és egyetemi jegyzetet; több lexikon szócikkeinek is szerzője. Oktatástörténészi munkássága is figyelemre méltó.

Kiemelkedő munkája a korszerű szakmódszertant bemutató kötet szerkesztése (Az évszámokon innen és túl- Megújuló történelemtanítás, Budapest, 2001). Egyetemi oktatóként és a TTE tanári továbbképzésén a gyakorlatban is sokat tesz azért, hogy a történelemtanárok metodikai kultúrája gazdagodjék.

Számottevő műhelyteremtő tevékenysége.

Munkássága számos területén - annak sajátos lehetőségeit jól kihasználva - alkalmazza, népszerűsíti az Internetet is.

Szakmai, közéleti tevékenységének jellegzetes eleme, hogy kezdeményezésére fogadta el a TTE, valamint a Történelemtanárok Országos Konferenciája az Állásfoglalás a tárgyilagos történelemtanításról című dokumentumot, amely a történelemtanítás morális alapvetésének is tekinthető; 1995-től a TTE Bizottmányának aktív tagja, 1998-tól alelnöke.

Tudományos megközelítésére, korrekt vitastílusára jellemző, hogy az adott problémát teljes körűen és sztoikus nyugalommal járja körbe. Szakmai felkészültsége mellett embersége, humánus, gyermekközpontú, toleráns tanári attitűdje is mindnyájunk számára példaadó lehet.